KS (Emlékére)
Ha apámról csak egy szót mondhatok,
Ezt választom: "gondoskodott".
Szög beveretlen, cipõ befûzetlen nem maradt,
S a szánkba mindig jutott jó falat.
Hadilábon állt a szóval õ maga,
Tetteivel üzent inkább: "
Aggodalomra nincs oka
Senkinek, amig engem lát".
A lelke sokunk elõl, mint búvópatak,
Mely erdõket táplál, rejtve maradt.
De otthonunk melegség járta át
És mindig elsõ volt a család.
Mikor kellett, kitanulta
Az étek s méreg közti különbséget
S attól fogva
A vadonban nekünk termett a gomba.
Hûtõvermet, s partba tûzhelyet ásott,
Sátrat vert,
A csónakunk motorral ment,
A mi táborunk volt a legjobb.
Anyám bábjainak fából testet,
A falaknak frissen festett
Köntöst adott,
S a muskátlik az erkélyen vidáman várták a nyári napot.
S mikor mindenki más pihenni tér,
Nem hajtja már a munka, a pénz,
Õ akkor is keményen dolgozott,
Legkisebb lányáról s asszonyáról gondoskodott.
Keze nyomán épült, megujult és szépült
Lépcsóház, tetõ es gang,
Érte nem szólt nagyharang,
Csak mi tudjuk, te meg én,
Terézváros e kis szegletén
Milyen nagyszerû ember járt közöttünk,
Sántikálva, az utcákat róva,
Még mindig az átkozott cigarettát szivva,
Mogorván és komótosan,
De szivében eltökélten,
Hogy nem adja fel, igy kell éljen.
S nem is tette, harcolt ő a betegséggel,
Küzdött, remélt s bevetette
Minden maradék erejét.
Doktorhoz járt s hitt magában,
A jövőben, a gyógyulásban,
S láttam, hogy halálos ágyán
Még gondoskodott az utódlásán.
Szeretett, Nem látványosan,
Csöndben, de mind' állhatatosan,
Ahogy kell, õ ugy élt köztünk,
Apám volt és nem feledjük.
John Coopey
Fri 24th Oct 2014 22:34
Cecilia, why don't you put this to an audio and post it with the poem. I'm sure the music would be entrancing even if most of us don't understand the words.
(Incidentally i did some work in Miskolc a few years ago at a coalmine called Lyukobanya)